Milyen módszerekkel szabályozható az egyenáramú motor fordulatszáma?

Ez a cikk elsősorban az egyenáramú motorokra összpontosít, és célja, hogy az olvasók megértsék azok jellemzőit és a kapcsolódó információkat.

I. Három módszer az egyenáramú motor fordulatszámának szabályozására

Az egyenáramú motor sebességének három szabályozási módja a következő:

1. Elektróda kapcsolási sebességszabályozási módszer: Az elektródák átkapcsolásával az armatúra tekercselési áramköre megváltozik, megváltoztatva a motor póluspárjainak számát, ezáltal a motor fordulatszámát. Ennek a módszernek az előnyei az egyszerű felépítés, a nagy megbízhatóság és az alacsony költség, de a sebességszabályozási tartomány viszonylag kicsi, és általában csak olyan alkalmazásokhoz alkalmas, ahol nincs szükség nagy-precíziós sebességszabályozásra.

2. Feszültségszabályozási sebességszabályozási módszer: A motor tápfeszültségének változtatásával a motor fordulatszáma beállítható. Ennek a módszernek az előnyei a széles fordulatszám-szabályozási tartomány és a nagy beállítási pontosság, de ehhez külön feszültségszabályozó szükséges, ami viszonylag magasabb költséget eredményez.

3. PWM sebességszabályozási módszer: A motor munkaciklusának megváltoztatásával a motor fordulatszáma szabályozható. A bemeneti egyenfeszültség impulzusjellé alakul, és a motor átlagos feszültségértékét az impulzus munkaciklusának szabályozásával szabályozzák, ezáltal a motor fordulatszámának szabályozását érik el. Ez a módszer széles fordulatszám-szabályozási tartományt és nagy pontosságot kínál, de dedikált PWM sebességszabályozót igényel, ami viszonylag magasabb költséget eredményez. Ezzel egyidejűleg a PWM sebességszabályozás magas-frekvenciás zajt és elektromágneses interferenciát generál, amelyek megfelelő intézkedéseket tesznek szükségessé ezek elnyomására. Az impulzusszélesség-moduláció (PWM) alapelve: A vezérlési módszer magában foglalja az inverteráramkör kapcsolóeszközeinek be--kikapcsolásának vezérlését, hogy egyenlő amplitúdójú impulzussorozatot kapjunk a kimeneten. Ezeket az impulzusokat a szinuszhullám vagy a szükséges hullámforma helyettesítésére használják. Ez azt jelenti, hogy a kimeneti hullámforma fél ciklusa alatt több impulzus generálódik, így minden impulzus egyenértékű feszültsége szinuszhullám, ami egyenletes kimenetet eredményez, kevesebb alacsony -rendű harmonikussal.

Az egyes impulzusok szélességének bizonyos szabályok szerinti modulálásával az inverter áramkör kimeneti feszültségének nagysága, illetve a kimeneti frekvencia is módosítható.

Például, ha egy szinuszos fél-hullámformát N egyenlő részre osztunk, a szinuszos fél-hullámot N egymással összefüggő impulzusból álló hullámformának tekinthetjük. Ezek az impulzusok egyenlő szélességűek, mindegyik egyenlő π/n-nel, de nem egyenlő amplitúdóval, és az egyes impulzusok teteje nem egy vízszintes egyenes, hanem egy görbe, az egyes impulzusok amplitúdója egy szinuszos törvény szerint változik. Ha a fenti impulzussorozatot egyenlő számú, azonos amplitúdójú, de nem egyenlő szélességű téglalap alakú impulzussal helyettesítjük úgy, hogy minden téglalap alakú impulzus felezőpontja egybeessen a megfelelő szinuszos szakasz felezőpontjával, és az egyes téglalap alakú impulzusok területe (azaz impulzusa) egyenlő a megfelelő P hullámalakú szinuszos sorozat W szakaszával, amely a kapott sorozat M impulzus. Látható, hogy az egyes impulzusok szélessége szinuszos mintázat szerint változik.

Az egyenlő hatást eredményező egyenlő impulzus elve alapján a PWM hullámforma és a szinuszos fél-hullám egyenértékű. A szinuszhullám negatív fél{2}}ciklusának PWM hullámalakja ugyanezzel a módszerrel határozható meg. A PWM hullámformában minden impulzus amplitúdója egyenlő. Az egyenértékű kimeneti szinuszhullám amplitúdójának megváltoztatásához egyszerűen változtassa meg az egyes impulzusok szélességét ugyanazzal a léptékező tényezővel. Ezért az AC-DC-AC konvertereknél a PWM inverter áramkör által kiadott impulzusfeszültség amplitúdója a DC oldali feszültség amplitúdója.

II. DC motor kommutátorok karbantartása

(1) A kommutátor felületének simának kell lennie, és egyenletes, sötétbarna, fényes oxidfilmnek kell lennie. Ha a kommutátor felülete szénporral vagy olajjal szennyezett, akkor a tisztaság biztosítása érdekében fúvóval vagy alkohollal megnedvesített puha ruhával törölje le.

(2) Ha a kommutátor felületén elhasználódás jelei vannak, például túlzott szikraképződés, érdesség, egyenetlenség vagy égés, a motort le kell állítani. A felületet "0" minőségű finom csiszolópapírral kell polírozni, hogy helyreállítsa- az oxidréteget. Ha a kommutátor felülete túlságosan durva, egyenetlen vagy jelentős mértékben kopott, a kommutátort újra meg kell -megmunkálni. A megmunkálás során az armatúra tekercselési végeit és az összekötő füleket papírral le kell fedni, nehogy fémforgács kerüljön be. A vágási sebesség 2 méter másodpercenként, a vágási mélység és az előtolás nem haladhatja meg a 0,1 mm-t. A megmunkálás után a kommutátor szegmenseit le kell élni, szükség esetén a szegmensek közötti csillámot alá kell vágni, hogy a csillám ne nyúljon ki a kommutátor szegmensei fölé.

(3) Ellenőrizze, hogy a csillámhornyok tiszták-e, és hogy a kommutátorszegmensek szélei simák és sorjamentesek legyenek.

(4) A kommutátorfelület minőségének biztosítása mellett a napi működés során a kommutációs szikrák gondos megfigyelése és monitorozása is szükséges. Normális esetben a tűpontos vagy szemcsés szikrák ritkán és egyenletesen oszlanak el a legtöbb kefében, ami normál kommutációs szikráknak minősül. A recsegés, a tűzgolyók vagy a kifröccsenő szikrák azonban károsnak minősülnek. Ha gyűrű alakú szikra keletkezik, a motornak nem szabad tovább működnie.