Milyen intézkedésekkel csökkenthető hatékonyan a motorzaj?

Függetlenül attól, hogy állórész vagy rotor tekercsekről van szó,{0}}és függetlenül attól, hogy lágy vagy kemény tekercsekről van szó,-a tekercsvégeken a gyártási folyamat során szükséges rögzítés történik. Elméletileg ennek a rögzítésnek az a célja, hogy biztosítsa, hogy a tekercsek, a tekercsek és a szigetelés, valamint a tekercsek és a kapcsolódó alkatrészek közötti relatív helyzetek rögzítettek maradjanak; a tekercsek lakkal való impregnálása és szárazra sütés után is segíti a hatékony kötési eredmény elérését.

E cél elérése érdekében a kötési folyamat során hőre zsugorodó szigetelőszalagokat{0}} vagy rögzítőzsinórokat használnak. Ez biztosítja, hogy a lakk impregnálását és száradását követően a tekercsvégek viszonylag merev, egységes szerkezetet alkossanak. Azonban ezeknek a szalagoknak a hőre zsugorodó képessége egy meghatározott tartományon belül működik; ezért elengedhetetlen egy meghatározott feszültségszint fenntartása maga a rögzítési folyamat során.

Különös figyelmet kell fordítani az ólomhuzalok rögzítésére és rögzítésére. Egyrészt a folyamatnak biztosítania kell, hogy az ólomhuzalok ne mozduljanak el önkényesen a kötés után; másrészt garantálnia kell, hogy a vezetékek és a fő tekercsek közötti csatlakozási pontok ne legyenek kitéve mechanikai igénybevételnek vagy húzásnak a következő feldolgozási szakaszokban. Ezen okokból kifolyólag a tekercsvégek lekötését szigorúan a megállapított szabványok szerint kell végrehajtani, nem pedig pusztán precíz becsomagolási gyakorlatot.

Mivel a motortekercsek fázisonként különböznek egymástól (azonos-fázis a különböző-fázisokhoz képest), elektromágneses erők-különösen kölcsönös vonzás és taszítás- keletkeznek a szomszédos tekercslécek végein. Az ezen erők által okozott elmozdulások elkerülése érdekében a tekercsvégek megfelelő rögzítést igényelnek. Pontosabban, a szomszédos tekercsrudak közötti oldalirányú hézagokon belül a rés méretéhez szorosan illeszkedő átmérőjű nejlonzsinórt választanak ki, és használják a rudak szoros összekapcsolására.

Jelenleg a nagyfeszültségű{0}}motorok állórészei jellemzően szigetelő szerkezetet alkalmaznak, amelyben a tekercseket csillámszalaggal tekerik. A tekercs végeit poliészter-üveg zsinórokkal rögzítik, a tekercseket pedig feszítőzsinórral rögzítik a véggyűrűkre. Ez a feszültség azonban nem lehet túlzott; a túlhúzás különböző mértékű szigeteléskárosodást okozhat a tekercsek és a véggyűrűk érintkezési pontjain, ezáltal rontva az általános szigetelési teljesítményt. Továbbá, ha a tekercseket a beágyazási folyamat során -a gyártási előírásoknak megfelelően- felmelegítik, a tekercsvégek "orránál" (csúcsánál) a szigetelés meglágyulhat. Ez a szigetelést sérülékenysé teszi, ami végső soron lerövidíti a motor élettartamát.

A nagy sebességű motorokra jellemző, jellemzően nagy tekercsosztás és a széles -pólustávolság miatt az állórész tekercselésük általában eltérő tulajdonságokkal rendelkezik, mint például a meghosszabbított tekercsvégek, valamint a tekercsvégeken a hangsúlyos „kiszélesedő” vagy trombitaszerű alak. Egyes kialakítások nagy és kis tekercsek kombinációját használják, ahol a belső tekercsek a tekercs végén hullámszerű konfigurációt vesznek fel, és a felső és alsó réteg közötti hézag rendkívül minimális. Ennek megoldására egy körülbelül 4–5 mm vastagságú -poliészter filcréteget tekerhetünk a tekercsvégszalagok szigetelésére, hogy védőpárnaként szolgáljon a szalagok és a tekercsek között. Mivel a poliészter filc viszonylag puha, és bizonyos fokú összenyomhatósággal rendelkezik, megakadályozza, hogy a tekercsek szigetelése,{11}}amelyeket a tekercskötések rögzítenek,{12}}összenyomódjanak vagy benyomódjanak a végszalagok által. Ezen túlmenően ez a megközelítés növeli az érintkezési felületet a kötési pontoknál, ezáltal bensőséges érintkezést biztosít a tekercsek és a végszalagok között; miután a tekercset lakkal impregnálták és kikeményítették, ez az elrendezés jelentősen megnöveli a tekercsvégek radiális és tangenciális stabilitását.